Azok a boldog szép napok...

Megmondom őszintén, hogy sokáig gondolkodtam azon, hogy mi legyen ennek a bejegyzésnek a címe - hosszas töprengés után végül a fentire jutottam. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen közismert idézetet fogok adni az egésznek - mint ahogy azt sem, hogy ez a bejegyzés valaha is meg fog megjelenni. Mégis miről van szó?

Mielőtt bárki is belemélyedne az egészbe, majd elkezdene kombinálni, szeretném külön kiemelni és kihangsúlyozni, hogy az alábbi írás teljesen SAJÁT gondolatok alapján jött létre, nem pedig mások és/vagy valamely közösség gondolatai fogalmazódtak meg alant.

Nos, hol is kezdjem a történetet? Talán kezdem az egészet az alapoktól. Pontosabban, az egész online versenyzés alapjaitól, az én szemszögemből. 2007. januárjában kezdtem el úgymond komolyabban szimulátorozni interneten. Kezdetben a nagysikerű F1 2002-vel, mígnem rátaláltam a különféle szezonokra - ezek azonban már ugye F1 Challenge alapúak voltak. Első ilyen volt a Sompir-féle F1CT 2007, majd jött a Ralph Hummerich nevével fémjelzett RH 2005. Végül pedig egyszer csak megjelent a Seth nevével fémjelzett 2007-es mod; és talán itt volt az a pont, amikor minden komolyabbra fordult. Elkezdtem netes bajnokságban is részt fenni, nem csak nyílt szerver körözgettem immár. Azonban a bejegyzésnek döntő alapja lesz az itteni időszak is. (Akit nem érdekel a hosszas bevezetés, az ugorjon a vastagon szedett és aláhúzott "Mi a helyzet akkor?" részhez, bár ajánlom az előtte lévő sorokat is elolvasni azért...)

2007-2008 környékén a szimulátoros világ nem tűnt olyan nagynak, mint most, viszont amilyen kicsi volt, olyan lelkes! Értem ez alatt, ha felmentünk szerverekre, akkor tényleg a versenyzésről szólt döntően minden, bár szó se róla, voltak kirívó esetek ekkoriban is. (Tetszik vagy sem, ezt sosem lehet elkerülni.) Rengeteg liga volt, némely liga alig pár fővel futott - akárcsak abban a bajnokságban sem voltunk sokan, amelyikben indultam, mindössze 10-12 körül volt a létszám futamonként, de mégis mindenki mindig nagy kedvvel és örömmel jött el a futamokra. Szó se róla, voltak, vannak, és lesznek is konfliktusok, mint ahogy akkoriban is voltak.

Aztán jött 2008. március, beneveztem az ország egyik legnagyobb bajnokságába, nevezetesen az F1CK-ba, mely addigra már az rFactor-ra való átállás miatt (is) nevet változtatott, és lett belőle PilotesOnline. Nagy létszámú mezőny volt, nagy nevekkel, és ment a nagy rivalizálás az "nagytesóval" - azaz az RFT-vel. Emlékszem, sokszor még azon ment a vita, hogy melyik a jobb, mert a PilotesOnline-ba mindig szorosak voltak a futamok, RFT-be pedig egy élmenő miatt meglehetősen unalmas, bár kétség se fér hozzá, hogy ez nem az ő hibája volt, hogy alapvetően gyors volt az illető. Térjünk vissza az eredeti vezérfonalhoz: nagy létszámú futam, izgalmas csaták. És ez minek volt köszönhető? Talán részben annak, hogy aki tényleg versenyezni szeretett volna, az annyira komolyan gondolta a dolgot, hogy fel is készült rá rendesen, vagy legalábbis, próbált úgy tenni, és a másik szórakozását nem taccsra vágni. Másik döntő faktor pedig: kevés volt a jól megszervezett (jegyezzük meg, később kulcs kifejezés lesz ez) liga, ebből adódóan, aki már ilyen helyre jelentkezett, vagy vett részt, az kellőképp komolyan gondolta a dolgot.

Most kicsit ugrok az időben. 2009-ben csatlakoztam az ország egyik, ha nem a legnagyobb bajnokságához - nevezetesen a VirtualSimRacing-hez (továbbiakban VSR). Miért? Nos, ennek több oka is volt, de talán a legfőbb oka az, hogy itt találtam az országban egyedül olyan túraautós bajnokságot, amely megfelelt az akkori szájízemnek. Mindemellett persze érdekelt maga a túraautózás is már 2007 óta; anno PilotesOnline-ba is próbálkoztunk egy WTCC bajnokival, több-kevesebb (de inkább kevesebb) sikerrel. Így úgy láttam jónak, ha felhagyok ilyen irányú próbálkozásaimmal, és inkább csatlakozok egy olyan társasághoz, akik már stabilan megvannak létszámban, a szervezés is megfelelően komoly, és mindemellett már a programot is jól ismerik. Ja, és nem mellesleg nem csak a bajnokság érdekelte őket, hanem a szórakoztató futamok is (á lá fun futamok).

Sajnos nem tudtam olyan szinten részt venni a bajnokságokba, ahogyan szerettem volna; ez főleg a tanulmányaimnak volt köszönhető. Amikor indultam futamokon, voltak olyan helyzetek, amikor tényleg, még én is csináltam hülyeségeket; ugyanakkor ennek ellenére is befogadott nagyon szépen a társaság, mondhatom azt a közhelyet is, hogy: itt otthon éreztem magam. És miért? Mert az egész társaság baráti jellegű volt, értem ez alatt, hogy csak egy bizonyos határig vették komolyan a dolgokat, és nem tovább. Nem volt gyűlölködés amiatt, hogyha valaki a másikat picit meglökte, az meg vesztett egy kis időt és/vagy pozíciót a pályán. Futam után értelmes ember módjára leültek, megbeszéltek, bocsánatot kértek egymástól, és a többi. Ha kellett, akár segítettek is egymásnak pl. autóbeállítások terén. Emlékszem, én is mennyi autóbeállítást kaptam...de mennyit is adtam szintén később.

2011-re úgy döntöttem, hogy végre jó lenne egy teljes szezont futni. Végül sikerült is; azt hiszem, elmondhatom, hogy volt itt minden: hullámvölgy, csúcs, konfliktus, és a többi. Voltak ott is azért rizikós dolgok; 3 évvel később viszont már nem is tűnik olyan vészesnek azonban az egész. És ha már itt tartunk: addigra az egyik legjobb bajnoksággá nőtte ki magát az egész az országban, fej-fej mellett futott az ország másik bajnokságával, a GTR-Masters-el.

No de miért írtam le ezen élményeimet ilyen hosszasan? 2011. után megint jött nekem egy elég hosszú szünet, szintén a tanulmányaim miatt, mely szünet most egészen 2014-ig tartott. És amit mostanság tapasztalok, az megmondom mi: siralmas! Értitek: SIRALMAS!

Mégis miért mondom mindezt? És mi változott meg? Utóbbira válaszolva: sajnos nagyon sok minden, és egyáltalán nem a pozitív irányba...

Mesélek egy történetet: valamikor 2010. tájékán rájöttem, hogy nem teljesen jó ez a bajnokságok közötti túlzott rivalizálás, köpködés, ami ment időnként. Ezért kitaláltam, hogy lehetne egy olyan eseményt vagy eseménysorozatot szervezni, amely által ezek a bajnokságok ha nem is békélnek meg teljesen egymással, de legalább ez a feszültség valamilyen szinten oldódik. És felhívnám a figyelmet arra, hogy meglévő bajnokságokról beszélünk! Magyarországon ekkor három ilyen bajnokság volt: a VSR, a GTR-Masters és a HROC, akik RACE 07-et használtak. A három közül a HROC volt a legfrissebb; azt hiszem, ők talán akkor alig 1 vagy 1,5 éve működtek, de már szervezett keretek között. Lezavartuk az első eseményt, egyesek kétkedve fogadták - ugyanakkor ahogy telt az idő, kezdett mindenki rájönni, hogy ez nem is olyan rossz. Félreértés ne essék, nem magamat akarom ezzel fényezni, hogy milyen jó dolgokat tudok kitalálni.

Mi is volt ennek a pontos célja még? Az egyes bajnokságok "összebarátkoztatása" mellett az, hogy mivel más szoftverhez viszonyítva viszonylag kis létszámú volt a magyar közösség, tartson össze a három liga. Ezalatt értem azt, hogy a futamok időpontjait úgy tűzzük ki, hogy ne ütközzenek egymással, részben ezzel elérve azt is, hogy akik akarnak, akár több helyen is tudjanak indulni - mert volt több ilyen ember is, aki indult Masters-be, de szeretett volna a VSR-be indulni, vagy fordítva, vagy éppen a HROC-be, vagy a HROC-ból akart szintén átmenni valamelyik másikba. És működött ez is a végén! Én meg őszintén szólva, örültem az egésznek, mert sok jó embert ismertem meg mindegyik társaságból, és úgy gondoltam, egy elég értékes társaság ez; márpedig versenyzés szempontjából sem mindegy, hogy kikkel versenyzel hétről hétre, hónapról hónapra, vagy akár évről évre.

Vissza 2013. végére, ekkor kezdtem "feléledni" téli álmomból. Majd rögtön érdekes dolgokkal találtam magam szemben. Nevezetesen egy új eseménysorozattal, mely kísértetiesen hasonlított arra, amit korábban én is kezdeményeztem, azonban már nem 3, hanem 4 ligát foglalt magába. Néztem is, hogy mivan?! Lemaradtam volna valamiről? Nos, igen! Sajnos. Vagy szerencsére? Ezt én magam sem tudom...

Majd utána néztem, hogy mégis mi folyik itt. Kiderült, hogy én nem is tudom, milyen szót használjak erre...talán azt, hogy verbuválódott (?) egy új "bajnokság", amelyben, mint kiderült, csak "igazi pilóták" mennek. Na de ne szaladjunk ennyire előre, nem eszik olyan forrón azt a kását.

Szóval itt ez az új liga, oké...gondoltam, biztos abba az időszakba jött ez létre, amíg inaktív voltam, tehát 2011 és 2013 között...biztosan letettek valamit az asztalra, ha be akarnak szállni a buliba. És nem! Kiderült, hogy alig fél éve SEM jött létre a társaság, és ők, ismétlem, ŐK "találták ki" ezt az új eseménysorozatot - mondanom sem kell, miért...hát persze, hogy azért.

A ligák közötti péniszméregetésre (csak hogy egyik kedves ismerősömet idézzem, aki bár csúnyábban kifejezve, de ezt a szót használta rá) véresre gyakorolták magukat, persze, hogy a többiek csúnyán kikaptak. Majd jött ez a nyár, meg jött ez az "igazi pilótás" történet....gondolom megnőtt az arcuk a tavasz folyamán. Csak nem értem, hogy mire. Mert, hogy a szememben semmit, még egyszer mondom, SEMMIT nem tettek le az asztalra, az is biztos. Ennek fényében pedig, elég pofátlanságnak és nagyképűségnek tartom, hogy ilyen módon fikáznak le más, jóval nagyobb nevű bajnokságokat/társulatokat, mindezt anélkül, hogy bárminek is utána néztek volna.

Igazából most nem is ezzel a bagázzsal van már bajom, mondhatnám azt, hogy már beletörődtem az egészbe, megdöglött a remény halam, az új kedvenc állatom a sz.r.k rája, szóval ez a cikk sem miattuk/értük íródott. Csak ez egy nagyon jó (és kellően hosszú, bocsiii) felvezető volt a tényleges mondandómhoz - mert különben az alábbi mondandómat olvasván már mindenki az 5. sor elolvasása után elküldene a bús halál f*szára.

Mi is a helyzet akkor?

Az, hogy most jött el az az idő, amikor mint egy "régi" bútordarab (a magam 23 évével) azt mondjam, hogy elég volt!

Láttam/megéltem már sok mindent a szimulátorozás világában, de ez már időnként kezd nekem is sok(k) lenni. Gyerekek, ez már komolyan vicc, amit egyesek művelnek! És elég nagy gáz is egyben. Nagyon nagy!

Ha valaki szervez valamit, próbálna a közösség érdekében cselekedni, egyből lefikázzák, elküldik melegebb éghajlatra, az anyjába, stb. És olyan alapvető piti f*szságokért, hogy az már valami hihetetlen. Komolyan, mi volt ez, amit a PSRL WEC-ben is műveltek egyes emberek?! Minden sz*rért próbáltok valaki felelőst találni, csak éppen a saját házatok táján nem néztek körül (akinek nem inge, nem veszi magára, de remélem, hogy tudják az illetők, kinek címezte ezt most éppen). Máshol is vannak, voltak, lesznek szervezésbeli hiányosságok; ennek azonban nem az a módja, hogy hagyom, nem szólok, majd utólag megmondom a tutit.

Mint ahogy az sem tuti, hogyha valamelyik liga vezetőjével egyeztetek egy dolog iránt, önzetlenül felvágom a bannerjüket a futam plakátjára, megbeszéljük, hogy a tesztfutamokat közösen szervezzük - majd jön az ember háta mögötti szervezés....

És mindemellett, már a versenypályán is meglátszik, hogy mennyit változott ez az egész világ! Amennyi kilökést láttam/hallottam mostanában így közvetítések alkalmával, az valami elképesztően siralmas. Emberek úgy mennek el bajnoki futamokra, hogy nem ismerik rendesen se az autó, se a pálya, de ami a legnagyobb probléma, hogy a saját határaikat sem. És itt ez utóbbi a leges legnagyobb probléma!

Emberek, értem én, hogy bizonyos bajnokságokban már vannak komolyabb nyeremények, de kérdem én, mi számít Nektek jobban: az, hogy hétről-hétre jót szórakozzatok, vagy az, hogy mindenáron azt a nyamvadt nyereményt megnyerjétek? És mégis milyen áron? Mert ez sem mindegy ám. Így, ahogy csináljátok: nem, nem és nem! Ilyen áron inkább ne!

Régebben is voltak olyan emberek, akit/akiket le akartunk győzni a virtuális versenypályán, de nem úgy, hogy azzal a mezőny többi felét ostorozzuk a hülyeségünk miatt. Mire is gondolok? Például túraautó esetén, ha elcseszem az 1. futamot, és a mezőny végéből kell visszaevickélnem az elejére...Bizonyos emberek előjogokat keresnek majdhogynem, hogy ő gyorsabb sokkal, akkor neki egyből az első adandó alkalommal el kell mennie mellette...NEM! Gyerekek, ez így nem versenyzés! A versenyzés nem attól szép, hogy amint van egy fél méternyi helyem, bevágódom, aztán nosza', majd a másik odébb ugrik. Mint ahogy az sem versenyzés, hogy az autóm típusa miatt további jogokat keresek magamnak (meg kifogásokat).

Jajj, és ami még eszembe jutott: csapatszellem? Vagy ez a fogalom már kezd elavulni? Vagy már nem is létezik? Ja persze, hát én mindenképp' nyerni akarok, akkor le van tojva, a csapattársamat is kilököm, ha a helyzet azt kívánja meg.

Térjünk át általános dolgokra, ami nekem még nagyon szúrja a szemem.....

Régen, amikor elkezdtem szimulátorozni, volt egy olyan trend, hogy az adott játék minél jobban közelítse meg a valóságot. Azonban úgy látom, mára már ez is kezd kihalni! Oké, nem vagyok én ellene ezeknek a simcade cuccoknak, mert fun futamokhoz teljesen tökéletesen, de még azt mondom, hogy bajnokságokhoz is. Viszont olyat állítani, hogy egy rF2 azért sz*r, mert nehéz, ami pedig azért nehéz, mert egyre közelebb van vezetési élményt tekintve a valósághoz....ugyanmár! Komolyan ez az indok? Mert nehéz, és ezért sz*r? Ja, meg a kedvencem: nincs kedvem vele eltölteni órákat! Oké. De akkor a simcade cuccokba mégis miért tolnak bele az ilyenek órákat? Én úgy gondolnám, hogy aki rF2-re nem hajlandó kellő időt áldozni, az valószínűleg azért használ egyszerűbb programokat, mert gyors szórakozásra vágyik. Lehet, hogy már csak a szőlő savanyú nekem, de na...

És ha már a programok, maradjunk az rF2-nél: tucat számra hallom, hogy "ha lesz bajnokság, akkor jövök, de amúgy addig nem veszem meg". Most komolyan?! Teszt? Fun? Ilyenről hallottak már egyesek? Legnagyobb probléma, hogy az emberek 90%-a van ezzel most így: de kérdem én, ki az a hülye, aki így blintre kiír egy bajnokit ezzel a szoftverrel például?

Nagyon nem jó fele halad ez az egész...és most főleg a társasággal vannak gondjaim, az, hogy melyik szoftver kerül előtérbe, az már csak sokadlagos kérdés. De a társaság hozzáállása egyszerűen abnormális lassan, jobb szó nincs rá.

Akik olvassák ezen irományomat, és valamelyik pontban magukra ismernek, azoknak üzenném, hogy gondolkodjanak el a fent leírtakon. Mert hiába a profibbnál profibb szervezés, hiába a rengeteg munka, amit a ligavezetők beleölnek a szabadidejükből az egészbe, kezd szépen lassan egy bajnoki futam is egy NYÍLT SZERVERRE hasonlítani.

Zárásképp pedig engedjétek meg, hogy visszatérjek a bejegyzés címéhez egy kicsit. Ezt egészen pontosan az fogja megérteni, aki régóta ismer, esetleg még annak idején versenyzett velem együtt. Tehát úgy kezdtem, hogy:

"Azok a boldog szép napok...":

- amikor egy kanyarba hárman mentünk be, és nem azon kellett aggódnom, hogy ki fognak-e lökni, hanem a kanyarból kijövet kigyorsítás során tudok-e előzni

- amikor egész futamon át üldöztük egymást

- amikor versenytársaimmal 240-es féktávokat vettünk, egymástól centikre, baleset okozása nélkül
- amikor még egymás lökhárítóján is tudtunk versenyezni, szintén balesetek nélkül
- és amikor nem az eredmény, hanem a részvétel és társaság volt az elsődleges